dec 04

Tarackbúza, közönséges

Növény fajtája: gyógynövények

Tarackbúza, közönséges
Pázsitfufélék családja (Poaceae)

Leírás és előfordulás: évelő növény. Mindenfelé gyakori, kellemetlen gyom. Földbeni hajtásai, az ún. tarackok több méter hosszúságúra is megnőnek, 2-3 mm vastagok, csövesek, sárgásbarna színűek, kissé fénylőek. A tarackok csomóin hártyás allevelek és járulékos gyökerek képződnek. Szára felálló, egyenes, 20-150 cm magas, hengeres alakú, és 10-20 cm hosszú kalászvirágzatban végződik.

Levelei szálasak, élénkzöld vagy kékeszöld színűek, 5 mm-nél nem szélesebbek, ép szélűek. A levél a színén, az ereken elhelyezkedő apró fogacskáktól érdes tapintású. A kalászvirágzatban a kalászkák egymás alatt felváltva helyezkednek el, a kalászkában a virágok lapjával simulnak a kalászorsóhoz. A virágzás a nyár közepétől késő őszig tart. A növénynek szemtermése van.

Felhasznált része: a gyöktörzse vagy tarackja.
Főbb hatóanyagai: vízben oldódó szénhidrátok, nyálkaanyagok, kovasav és illóolaj.

Főbb hatásai: enyhe vizelethajtó és hurutoldó.

Felhasználás: húgyúti-, reumás- és hurutos légúti megbetegedések kezelésére, vizelethajtó- és anyagcsereteák, ill. hurutoldó teakeverékek alkotórészeként

máj 06

Szurokfű, közönséges

Növény fajtája: gyógynövények

Szurokfű, közönséges
Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae)

 

Leírás és előfordulás: évelő növény, melyet gyakran egyévesként termesztenek. Száraz tölgyesekben, cserjésekben, sziklás erdőkben, vágásokban és legelőkön tenyészik. Gyöktörzses, fásodó tövű növény. Szára egyenes, a felső részen elágazó, magassága 30-90cm, vörös vagy barnásvörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Átellenes állású levelei 3-5cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, finoman fogazottak, mirigyesek. Július-szeptemberben nyíló piros vagy bíborszínű virágai dús bugavirágzatban álfüzérekbe tömörülnek. A virágokat sötét-bíbor színű murvalevelek kísérik, amelyekből hagyományosan gyapjúszínező festéket
nyernek ki. Az egész növény kellemes, fűszeres illatú.

Felhasznált részei: a virágos hajtás és az illóolaj.
Főbb hatóanyagai: illóolaj és cserzőanyagok.
Főbb hatásai: a hajtás köptető, görcsoldó és fertőtlenítő, az illóolaj antimikróbiális és tonizáló.
Felhasználás: a virágos hajtásokat hurutos megbetegedések kezelésére javasolt köhögéscsillapító és köptető teakeverékek, valamint egyéb készítmények összetevőjeként; az illóolajat inhalálásra és légfertőtlenítésre.
Megjegyzés: illóolaja a bort enyhén, a nyálkahártyákat erősen irritálhatja.

« Előző oldal - Következő oldal »

gyógynövény, gyógynövények